alak-art.hu

Sinek párhuzamán kétoldalt haladunk,

középen dús sövény, át nem láthatunk...

majd kattan a váltó, egymást keresztezi utunk,

a metszéspontban elidőzünk...majd újra távolodunk...

Mig a metszéspont vibrál, körkörös hullámokat vet

egyre nagyobb sugárban, árny és fényjáték cikáz

ezer hang sir és nevet, vihar tombol a nyárban...

Szines illúzióbuborék az élet,

néha a perc mintha örökké élne,

mondd, hogyan hal meg

az együttlét által bezárt szög fénye?!