Ambivalencia

Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.
Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
kitörni kész vágyhúrt penget
bőrömön táncoló zsongás.
Testem lánca darabokban
szemenként hullott a földre,
szívem összefűzi sorban,
majd magán tekeri körbe.
Tán egy tüzes szemű lovag
pillantása leolvasztja,
s régen várt egyensúly fogad
- elhalt részem feltámasztja.
(13 votes)