alak-art.hu

Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.

Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
kitörni kész vágyhúrt penget
bőrömön táncoló zsongás.

Testem lánca darabokban
szemenként hullott a földre,
szívem összefűzi sorban,
majd magán tekeri körbe.

Tán egy tüzes szemű lovag
pillantása leolvasztja,
s régen várt egyensúly fogad
- elhalt részem feltámasztja.