Amikor a véges összeköti a végtelent

trevici képe

Te Sátán,
miféle szörny vagy Te,
hogy emberek milliói hevernek lábaid előtt?
Kábító injekcióval oltod be a lelkeket,
örök kárhozatra ítélve,
hogy téged szolgáljanak?

Gyűlölet magot hintettél a lélek kertjébe.
Abba a kertbe, mely valaha a legtisztább volt.
Fényárban úszott és
úgy ragyogott, hogy felülmúlta
a legfényesebb csillag ragyogását is.

Műved látva,
székedben hátradőlsz és örülsz...
Működik az elmélet mit felállítottál:
kinyílt a gyűlölet virága,
indáival kapaszkodik és fut, fut mint a tűz...
És ópiumeső öntözi a kerteket,
nem kímélve az ártatlan, szűz lelkeket.    
De Te ezzel sem elégedtél meg.
Védetté tetted ezt a mérgező virágot,
hogy soha többé ne lehessen elpusztítani.

Jó munkát végeztél.
Egyetlen mag elég volt, hogy
megfertőzd az emberiséget.
Kis beruházással elérted, hogy
lábaid előtt heverjen az egész világ.
Fényesség helyett sötétség uralkodik,
tiszta lélekben a gonosz munkálkodik.

Ám a világ változik...
Ami ma fent van, holnap leesik.
Eljön az idő midőn megkapod az irgalmas döfést.
S még örülhetsz is, mert diadalittasan távozhatsz,
hisz fényesség temeti sötétségedet.
Azon a napon kertjeink megtisztulnak
elpusztíthatatlannak hitt sötét erőd hatalmától.
A hittel táplált, pislákoló lámpás fénye új erőre kap,
újra nyílik a szeretet virága,
s két lélek közt aranyszínű hidat formálva,
összeköti a véges, a végtelent.

2013.03.02.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39