Andihoz

tunefully képe

 

A csend mint világűr, távlatai vannak,
egy idő után, valahogy mozgalmas lesz
amint egy távoli kapu, vagy egy ablak
ahogy megláttat, rányílik valamire.

Sötét, ha becsukom szemem akkor van csak,
de nemsokára több mozivásznon indul
be az emlék, szörnyűszép fantáziákkal,
mi egyszerre száguld pedig nem is mozdul...

Csak elszáguld, suhan, mint vonat az éjben,
s közben valami halk beszéd jut el hozzám,
távoli hegyek felé suhanok régen,
arcod mindig itt előttem, érzem vársz rám.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Linda kutyám

Összes vers

Összes vers : 6607

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39