Anyák Napján - 2011

Szöllősi Dávid képe

 

Anyák Napján – 2011

 

Három éve, hogy elmentél, anyám,

Azóta mindig legörbül a szám

Ha kézbe veszem némely holmidat.

Itt hagytál mindent, unokád, fiad…

 

Azt, hogy most én épségben létezem,

Bizony, jórészt neked köszönhetem.

Ha belegondolok, húsz éven át

Naponta főztél, mostál rám ruhát.

 

Görnyedtél te is a teknő fölött,

Rám pazaroltál húszévnyi erőt,

Küldtél tanulni, s bíztattál, zenélj,

Fel sem merült, hogy te – magadnak élj.

 

Szegénysorból jöttél, nem tanulhattál,

De a hírekre szinte rátapadtál,

Sámlin olvastál újságot, mama,

Amit tudtál – az három diploma!

 

Ékszerek, kölni, vagy divatos holmi

Nem tudott téged soha lázba hozni,

Meleg ebéd, tiszta, vasalt ruha,

Ez volt néked az „Ars Poetica”.

 

Anyák Napján most fölkerestelek,

Megcsókoltam a hideg sírkövet,

Vittem virágot, s szólítottalak:

Anya, mért is vagy ott a föld alatt?

 

Itt kéne lenned, s látnod, mily eszes

Az unokád, ki már ötödikes,

Hogy nincs teknő, nehéz vizes-fazék,

És gombnyomásra mosogat a gép.

 

De nem vagy itt, és már nem is leszel,

És senki téged vissza nem perel,

Csak képed néz rám a szobafalon,

Hiányod, amíg élek, fájlalom.

 

Anyák Napja van, s én Rád gondolok,

Neked örökké tartozni fogok!

Nyugodj békében, várj, én is jövök,

Ha földi létemtől elköszönök.

 

 

 

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6483

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39