Átkeltél a hídon

Úgy tartozol hozzá az életemhez,
mint katicabogárhoz a hét pettye.
A nagy kavargás szele hozzám rendez,
hogy feljajduljon ködvilágom csendje.

Ráültetem lelkem egy tollpihére,
lebegjen, ringjon, szellős óceánon.
S mikor mézért száll ajkaidnak méhe,
nyelvem fográcsos börtönébe zárom.

Szeretlek, mint az emberek a sót,
Te vagy széthulló szívemnek a drót,
minden darabját véled összetartom.

Most versem mégis könnyeimmel írom,
reményeimmel átkeltél a hídon,
s én itt maradtam az innenső parton.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 19 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39