Az Anyák dolga

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Az Anyák élete örökös aggódás,
állandó törődés és sírig tartó láz... -
kétség fűti vérük, lelkük égő óhaj,
ajkukról gyakorta szakad fel a sóhaj.

Törpe marad a kor. A gyerek az gyerek.
(Szív-órájuk féltő szorongással ketyeg.) -
Szabadság alig jár, a megnyugvás ritka,
napjaik sors-rúdján röppen a gondhinta.

Az elején azért, hogy miért nem alszik?
(Folyton csak sírdogál, falakon áthallik.)
El-elcsukló hangján közölni szeretne,
szótár nélkül sajnos... nehéz ez a lecke. 

Későbben rohangál, vízben, porban ott van,
megnyílik a tér és gyorsan belécsobban -
eleven kamasz-kar új hullámon úszkál,
nincs idő pihenni tizenkettő húsznál.

Kicsordul a létvágy, lecseppenti magát,
harcol a kis ember, nyelni kell italát -
tüdeje túltágul, habzsol, harcol, hátrál... 
miközben épp felnő; szíve már egy társnál.

Na és hogy hol vannak ezalatt az Anyák?
pontosan azon-tájt, bármilyen furcsaság -
Tán kevésbé testben, de lélekben igen,
a gyermek ha hinne, "győzhetne" iziben.

Az Anyák élete mindvégig aggódás,
reszkető félelem - persze olykor mókás -
így jönnek világra boldogságos pírban;
ne bántsd őket ezért, ilyesmiről írtam.

(2016. augusztus, átdolgozás)

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6512

Összes próza

Összes próza : 420

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39