AZ ÉLET SEM FENÉKIG POFON

 

Dadogva hebegem ezt a pár sort

mi az mit az élet pofonja rám rótt.

Padlóra kerültem, ó én ostoba,

de kitárult egy sosem látott csoda.

 

Lassan nézegetve ismerem csak fel.

Ez az ami most nekem igazán kell.

Végre egy megnyugtató fix pont,

hol nem kapok több záporzó pofont.

 

Amiben mindig bízton bízhatok,

mikor kezem remeg, a szám habog.

Talán Édesanyám nézett le így rám,

de ezt tutira mégsem mondhatnám.

 

Nem szőlő az és nem is lágy kenyér.

Homlokomra csap a jobb tenyér.

Végre egy igazán stabil állapot,

mikor a béka segge hűsen rám ragyog.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39