alak-art.hu

Dadogva hebegem ezt a pár sort

mi az mit az élet pofonja rám rótt.

Padlóra kerültem, ó én ostoba,

de kitárult egy sosem látott csoda.

Lassan nézegetve ismerem csak fel.

Ez az ami most nekem igazán kell.

Végre egy megnyugtató fix pont,

hol nem kapok több záporzó pofont.

Amiben mindig bízton bízhatok,

mikor kezem remeg, a szám habog.

Talán Édesanyám nézett le így rám,

de ezt tutira mégsem mondhatnám.

Nem szőlő az és nem is lágy kenyér.

Homlokomra csap a jobb tenyér.

Végre egy igazán stabil állapot,

mikor a béka segge hűsen rám ragyog.