Az első sorok Hozzád

Talán ha hagynád
s engednéd, hinnéd, tennéd –
talán ha lennél, s nekem lennél
s én lehetnék az a kevés,
mit neked adhatnék…
Talán ha szíved szabadon szállhatna
s szeretni nem félne oly’ nagyon,
talán ha akaratod megtisztulna
s a múltat levedlené, fájdalmait eldobva:
talán ha én lehetnék jövőd,
ki múltadat is újraírja…
Ha elrabolhatnám elméd,
képzeted megtölthetném sorokkal,
miket vénámból húzok elő,
ha szívedbe lassan belebújnék,
véred megtölthetném álmokkal,
miket magad sem vágytál előbb.
olyan álmokkal, olyan percekkel,
miket soha nem éltél még meg
talán ha én lehetnék…
talán ha engednéd
talán ha megélnéd…

Ez a szó nem létezik,
a talán számomra nincs,
én akarom s vágyom,
téged magaménak tudni!
s csak akkor mondok le rólad,
ha te magad mondasz le rólam,
s arról, hogy megkapjalak:
hogy szívedet két karommal óvjam…

2011. november 20. Vasárnap

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 50 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39