Az ember ír

Az ember ír, szenved érte,
és nem tudja, vajon megérte
az a kín és fájdalom,
ami szíjat hasít a hátadon,
hogy versbe foglald, ami nemes,
vagy nemtelen benned. Érdemes?

Hiszen írták, és írják ugyanazt;
kinek jutott, kinek nem az isteni malaszt.
Egy magába roskadt, és baján búsongott,
más fogalmazott sok általános gondot,
örömet, bánatot, emberi léthiányt,
használva szót, amit már más kihányt,
vagy képet, nyelvet, újat, eredetit.
Kitagadva küzdött érte, de istenit
nem alkotott, így földre hullt.
Fején babérlevél soha nem virult,
de mégis lettek néhány tucatnyian,
akik hallották, mily furcsa hangja van;
a képet látván, amelyet alkotott
ismertek rá magukra először, ott.

Az ember ír, a szívbe mártott tollal.
Olvasd akár örömmel, undorral,
a költő jó, ha vére papírra hull.
De mindegy is az: végül bealkonyul.

 

2014. február 15.
 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6563

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39