Az vagyok, mi minden más
Mint a virág, olyan vagyok én is,
mint az erős fa, ki ifjú, s vén is,
mint a hernyó, s a lepke egyben,
mint az élet, benn mindenben.
Nem számít hova nézel,
mindenhol én vagyok,
napsütés, mit arcodon érzel,
s hűs dér, mikor rád fagyok.
Te is ott vagy, együtt mindenben,
égben, földben, hegyekben, vizekben.
egységben is, meg külön a tizekben,
húsban, velőben, szagban és ízekben,
ürességben, s benne a színekben.
Benne vagyunk mindebbe,
s a létbe holtamból lépek be,
mert ki él mindaddig tévedne,
míg úgy véli többé nem éledne.
Örvénylő semmi a sok porszem,
s még semmibb benne e parányi
porhüvely, az őrület töltene el,
ha nem tudnám én vagyok ebben,
meg ez van bennem, de Te is itt vagy,
mind itt vagyunk, egyben.
Mint a virág, olyan vagyok én is,
mint erős ember, ki néha fél is,
mint fa, ki bölcs, de ifjú, s tudatlan,
itt vagyok mint egy, külön,
s itt, mint egy a felsőbb tudatban.