Bakancs-szonett

Gábor barátom ihletésére

 

Apám bakancsa, másnak ócska lom,

nekem kérdés: hát hová lesz a házad?

Mivé romlik a büszkén tűrt alom,

miért alázza foszlottá e század?

 

Apám bakancsa, nekem égi jel,

a haza földjét miértünk taposta,

tán most felülről aggódva figyel:

emlékhomokját őrzi még a rosta?

 

Igen, Apám! Fiúi vágy se fedje

a tényt, bakancsod vádoló ereklye,

néma tanú, és mementó, hogy ott van.

 

És én - szerető, méltatlan utódod -

könnyezem gyakran, hogy már rég nem hordod.

Talán egyszer majd felveszem, titokban.

 

Budapest, 2012. május 10.

 

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6636

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39