Ballada az álmok vad lányáról

Stargazer képe

 

Különös lány volt. Arcának emléke

a múltból látomásként visszatér.

Hosszú évek teltek el és nemléte

mint egy rossz álom, örökké kísért.

Őrült volt és angyal. Tudtam akkor is,

mikor engem várt asztala-ágya,

édes lett tőle még a lőre-bor is,

mert ő volt az álmoknak vad lánya.

 

Mesét is mondott, életről-halálról,

mit akkor még nem értettem, láttam.

Tanultam tőle, úgy, mint bölcs tanártól,

minden szavára szomjazva vágytam.

Áldott és vert engem vele az élet,

mert itt hagyott rútul, köddé válva:

csak szellemkép, mit agyam felidézett?

Ez volt ő, az álmaim vad lánya.

 

Könnyen adta szép testét, de a lelke

már titok marad, örök enigma.

Arcán mosolyát oly' könnyen viselte,

mint ki mindent tud, és már megitta

a keserűségnek minden italát,

amely lelkünket bilincsbe zárja.

Nem ismert félelmet, kigúnyolt halált:

ez volt ő, az álmaim vad lánya.

 

Régi szabály: a jóból kevés járhat,

a boldogság ritkán kér fel táncra,

töviskoszorút font körém a bánat,

verte lelkem nehéz acélláncra.

Könnyben mosolygó szépséges meséi

végét fülem már hiába várja,

de néha álmomban szívem eléri,

ha szólít az álmoknak vad lánya.

 

Koldussá lettem, ki mindent elvesztett,

magam bolyongok, néma kísértet.

Messziről látszó magas sírkeresztek:

múltat feledni meddő kísérlet.

Még élnek bennem múlt idők tüzei,

eltűnt kandallók szunnyadó lángja:

nem múló szerelmét eképp üzeni

ő, ki volt az álmoknak vad lánya.

 

2007

 

 

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6455

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39