A bank előtt, a járdán

A szemközti járdán, a bank előtt
hevert a járda peremén;
az ablakból láttam. Mint egy lelőtt
szarvasbika, vagy tehén,
amelyet orvvadász golyója talál,
úgy támolyog egy kicsit,
mígnem leteríti a halál,
amely már gyorsan közelít.

Csak hevert a bank előtt,
a járdán, ahova esett, és ahogy',
nem láttam fentről, hogy levegőt
vajon vett-e még, és kapott;
mozdulatlan volt már. Az idő is állt,
a villamos elrobogott,
és talán mindenki másra várt volna,
ha járnak ott.

De senki nem járt arra éppen.
A szitáló, ritkás hóesésben
már gyorsan sötétedett,
hát gondoltam egyet, merészen,
vettem kabátomat: lemegyek,
mert pár éve volt, hogy kapunk alatt
az egykor ott tanyázó hajléktalan után
csak pár szétfolyó gyertyacsonk maradt,
én meg csak sírtam érte titkon és bután.

Mentem, és ahogyan nyitom a kaput,
látom, hogy a járdaperemen
most senki nem hevert, vagy aludt.
Csak tréfált volna a szürkületben
rossz szemem és az értelem?
A járdaszél (már?) üres volt a bank előtt,
a túloldalon, szemben velem.

2014. január 26.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Linda kutyám

Összes vers

Összes vers : 6607

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39