Bőszen hömpölyög

Nagygyörgy Erzsébet képe

Lelkem utcáin bolyongok ma, 
s lent a mélyben életem sötét
sorsfolyója bőszen hömpölyög.
Szívem elvadult tájára, tán
már nem téved egy madárka sem,
és többé nem issza vén szemem
naplementék izzó fényeit.

Holnaptól nem leszel velem
árnyas, nyári délutánokon,
s testem sem hevíti tested át,
és nem nézhetek vágy-telve rád.

Immár más hajába szuszogva kéjt,
majd az ő szívét dobogtatod,
én eközben a poklom járva,
így mezítláb és gyalogszerrel,
megpróbállak elfelejteni.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39