Búcsúlevél a DIÁK-hoz (Nyugdíj előtt)
Többmillió füzet őrzi rőt kézjegyem,
a sarokban alul: lendülő „láttam”-om,
ezerszer mondtam el: „A szög derék legyen!”
s negyven éve nőttek szemek a hátamon…
Ősz hajszálaimat, tudom, tőled kaptam,
mikor Paganini-ként Chopin-t játszottál
idegeimen, ám én szolgamód hagytam,
s néha lapoztam is előtted a kottát…
Búcsút veszünk végleg, bús arcomat többé,
megülő krétapor-felhőben, nem látod,
hivatalosan ma válok lenge köddé,
s holnaptól nem leszek keménykéz-tanárod…
Hiszem, majd imába foglalod nevemet
a tudásért - diplomád előtt félúton,
ám inkább...lehetnél „trendi” is ehelyett:
csak nyomj egy laza „lájk”-ot rám a Facebook-on!
2012. január 6.
(21 votes)