Búcsúszonett

Én elmegyek, te itt maradsz felejtőn,

mert bennem él minden emlékezet,

s így nem látod: elindultunk a lejtőn,

s nem ránt visssza ész, se képzelet.

 

Te még hiszel, bár hangod már kopottas,

s nem csillog, csak könnytől a szemed,

a házunk és az ágyunk is halottas,

de olyan sokan laknak így veled,

 

hát elmegyek, te itt maradsz, én sírok

értetek, kik most sem értetek.

Búcsúzni lenne most legalább tíz ok,

de inkább egy szó nélkül elmegyek.

 

Maradjon e versem tárgyi emlék,

akkorra, mikor körbevesz a nemlét.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39