Budapesti évszakok...

Bársonyosan simogat a szél,
Udvarol akár egy kiskamasz.
Dolgát elvégezte, fut a tél
Az útból, elzavarja a tavasz.
Pezsdülő világnak óhaja
Egy rejtekhely, ahol szerelmesen
Suttog csak a városnak zaja,
Távolról morajlik csendesen.

Birkaforma felhőt fú a szél.
Ugrik Ő elő hegyek mögül.
Dölyfös árnya messzire elér,
Annak tikkadt városunk örül.
Pang az út kihaltak a terek.
Elalél hőtől, ki él… Habár,
Szökőkutakban néhány gyerek
Tánccal ünnepli, hogy itt a nyár.

Ballagok, felettem hold ragyog.
Utcalámpa fénye rám tekint.
Dúdolok egy régi dallamot.
Andalog az Ősz s kezével int.
Piros rendőrlámpa színezi
Elszürkülő ódon ház falát.
Sárgája a múlást hirdeti,
Telt zöldje ígér megújulást.

Bamba reggelen a testemet
Unszolom, agyam álomban él.
Dermesztő ujjával festeget
Ablakokra zúzmarát a tél.
Pompás díszben úszik a körút.
Ezer égő fénye ünnepel,
Szól a dal. Elfedve a borút
Teríti be mindent most a hólepel.

2012. szeptember 18.
Vettem a fáradságot magamnak és átírtam ezt a verset. Már régóta terveztem ezt meglépni. Mint az a vers alatti régebbi hozzászólásokból kiderül megosztották a sorok az olvasókat. Átgondoltam a koncepciót és beláttam, hogy a kreált forma több helyen is a nyelvi szabályok rovására ment, amely valóban zavaró volt.
Tudom és érzem, hogy ez a változat is hagy kivetni valót maga után, de legalább megpróbáltam úgy átírni, hogy az ne legyen annyira elrugaszkodott.
Nagyon köszönöm az eddigi és az ez utáni baráti, támogató és ŐSZINTE hozzászólásokat.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39