C.F. Meyer: Az aggok padja

Szöllősi Dávid képe

Conrad Ferdinand Meyer:

Die Bank des Alten
 

Ich bin einmal in einem Tal gegangen, 
Das fern der Welt, dem Himmel nahe war, 
Durch das Gelände seiner Wiesen klangen 
Die Sensen rings der zweiten Mal im Jahr.

Ich schritt durch eines Dörfchens stille Gassen. 
Kein Laut. Vor einer Hütte sass allein 
Ein alter Mann, von seiner Kraft verlassen, 
Und schaute feiernd auf den Firneschein.

Zuweilen, in die Hand gelegt die Stirne, 
Seh ich den Himmel jenes Tales blaun, 
Den Müden seh ich wieder auf die Firne, 
Die nahen, selig klaren Firne schaun. 
 

's ist nur ein Traum. Wohl ist der Greis geschieden 
Aus dieser Sonne Licht, von Jahren schwer; 
Er schlummert wohl in seines Grabes Frieden, 
Und seine Bank steht vor der Hütte leer.

Noch pulst mein Leben feurig. Wie den andern 
Kommt mir ein Tag, da mich die Kraft verrät; 
Dann will ich langsam in die Berge wandern 
Und suchen, wo die Bank des Alten steht.

__________________________________________

 

Az aggok padja

 

Történt, hogy egyszer, messzi völgyet járva,

– világtól távol, éghez oly közel –

mezők felől, az évben másodjára,

kaszák pengése ért fülembe el.

 

Utcáit róttam – néptelen falucska.

Csend mindenütt. Padon, kunyhó előtt

magányos férfi, agg ült roskadozva,

csodálta fönn a hószín hegytetőt.

 

Míg homlokát leszegte két kezébe,

az ég a völgyön kék volt, láttam én,

s a fáradt embert láttam, néz a fényre,

a tiszta hóra bércek hűvösén.

 

De álom ez. Hisz annak jó sok éve,

az agg e földi létből távozott;

porában szunnyad, jussa már a béke,

kunyhója, padja – régen elhagyott.

 

Az életem még lüktet lázas hévvel,

de jő egy nap, s erőm fogy hirtelen;

majd akkor bújok hegy-völgyek közé el,

s az aggok padját én is meglelem…

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 54 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6597

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39