Charles Wright: Cake-Walk

Láthatatlan, nem hallható dolgok.
Mindig valami, ami után vágyódni lehet,
                                       mivel minden, ami írva van,
együtt vágyódik velünk,
a nagy kék kócsag mozdulatlan és nyakát csavarja a kerítés-kapun,
egy negatív vonzás a Napból - a mező végét söpri...
Tizenegy szarvas a boldogság Mark Morris táncában
a fénynél áttetszőbbek, bár nehezebbek,
                                       ha egynél többet pislogsz.
Tanultuk, hogy van a fény, és van a Fény.

Megtenni, amit kell -- észrevétlenül -- és senkiért.
A nyelv, amiben kicsi,
                                      be van szőve bőrünk alá.
A csillagok csírái fertőznek minket.
A kócsag megfordul csapján, nyakát tekergeti.
Hallja, amit mi nem hallunk,
                                      látja, amit mi hiányolunk.
A szarvasok kitáncolnak a napfényből, egyik a másik után.

 

Invisible, inaudible things, 
Always something to hanker for, 
                          since everything’s that’s written 
Hankers alongside with them, 
The great blue heron immobile and neck-torqued on the fence post, 
A negative pull from the sun-swept upper meadow … 
Eleven deer in a Mark Morris dance of happiness 
Are lighter than light, though heavier 
                          if you blink more than once. 
There’s light, we learn, and there’s Light. 
 
To do what you have to do—unrecognized—and for no one. 
The language in that is small, 
                          sewn just under your skin. 
The germs of stars infect us. 
The heron pivots, stretches his neck. 
He hears what we do not hear, 
                          he sees what we’re missing. 
The deer walk out the last ledge of sunlight, one by one. 
0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 51 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39