alak-art.hu

Szemeink közötti gondolathídon
pihen a pillanat mozdulatlanul.
Melengető tüzét magamba hívom,
ahol a két lángnyelv játékot tanul.

Pörögnek, forognak szikraszív körül,
fényük, ha összeér, tűnik a sötét.
Közös csóva csúcsán görögtűz örül,
míg a mélybe ontja lázas örömét...,

hogy onnan kitörjön lávatengerben,
ereimben száguld, s végül egyesül,
lélekfészek várja ősi mederben,
szerelmünk kalácsa benne kelve sül.

Tekintetem ekkor átvetíti rád
érzéseimből szőtt ünnepi ruhád.