Családi műszakváltás

 

Te már érezted ízét a gyönge mának,
s hogy az utcán kávészag-emberek járnak.
Éppen aludni térsz, mikor én felkelek,
s mélán gyűröd tovább a közös fekhelyet.

Szemed vérben úszik, csókod is erőtlen,
fáradtan nézel rám, nyugtodat megöltem.
Csendben készülődöm, s falon át is hallom,
mint húzod a lóbőrt, az ismerős-hangon.

Ki éjszakás: megpihen, s nappalos: indul,
holnapig nem szürkül a ledobott ingujj.
Mosolyom rád hagyom a lakásban itt-ott,
s megérted talán az ebédbe zárt titkot.

S mikor a munkámnak majd végére járok,
ébredő karodtól ölelésre várok.
Staféta világban, mi kijutott nekünk,
egymás szeméből friss, új szerelmet szedünk!

2012. február 19.
 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6404

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39