Csalódás

Török Judit képe

Engem ne temessetek hideg földbe,

kukacok ne rágják testemet,

hagyjatok a felhőkkel szállni,

a szél had'  vigyen engemet.

Röpködni ágról-ágra,

mint kismadár,

úgy akarok.

Lomb alá bújni az éjszakába,

s esőben fürödni

engem hagyjatok!

Ezer porszem leszek,

szelíd vándor,

hegyre fel, völgybe le,

ahová szeretnék eljutni,

oda elvisz a végtelen.

Nem fázom majd, ha jön a tél,

nyári nap nem süti bőrömet,

de tavasszal tőlem nyílik majd a rét,

ősszel velem vitorláznak a falevelek.

Nem ér több csalódás,

nem jön több hazug szó,

nem lesz több áruló jel,

és nem fáj majd hideg csók.

Most még itt vagyok!

Élek!

Tétován nézem a múltam,

mely kósza árnyként suhan,

csalódott magány,

füstrajz a tapétán,

elszáll vele minden,

élet, vágyak, ábránd.

Testembe hálni jár a lélek,

álmában elmereng,

Vajon lesz aki felébreszti?

Vagy hagyja meghalni,

éltetni képtelen.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • grendorf

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39