Cseres-Tölgyesben*

Én tüskebozótot láttam nőni cseresben,
és nem nőtt rajta sehol sem csipkebogyó.
A boldogságot - hasztalan - én is kerestem,
és már alig hiszem, hogy élni de jó.

Én fák tetejéről láttam patkányt szólni,
vijjogását messzire vitte a szél.
Láttam szekerét százezereknek tolni,
a tüskebozótban az ember nem is remél.

A bozótban hajnaltájt megakad a pára,
ha ott tekeregsz, tán az orrodig se látsz.
Ebből az életből már elég is mára,
egy újabb üvöltés majd holnap hozza a frászt!

Én patkányt láttam az árokból kinőni lassan.
A vándor torkát már foga harapja szét.
Hosszú idő kell, hogy egy szérum hasson,
ha egy egész nép veszíti el az eszét.

*A Quercetum petreae-cerris hazánk legjelentősebb zonális növénytársulása.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6617

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39