Csillagok között... / Mihályi Béla emlékére/

Szomorúbb a szomorúnál,

süt a nap,állunk egy ravatalnál.

Virágok, urna, koszorúk,

a halál a fekete  rút.

Ott járt, egy jó Barátunknál

ezért  ez még  jobban fáj.

Mert ha más megy, messze el,

egy szál virág,s ima kell.

Miért  Barát? Csend nem felel.

sÍrjánál áll sok-sok ember,

Kegyeletük most leróják.

koszorújuk mind lerakják,

Meghallgatják a méltatást

döbbent arcok,nem látunk mást,

Könnyezünk mind, -ez nem lehet,

hogy fiatalon, elmehet !!!

Lelke mostmár messze jár,

Családja  most rendülten áll.

Kik szerették és tisztelték,

részvétüket kifejezték.

Megtelt a sír koszorúkkal,

és szélfutta szalagokkal.

Szétszéledt,  gyászoló tőmeg, 

nap már nem sűt,minden rideg.

A szivekben  ott a fájdalom ,

visszanézűnk,hátha rossz álom.

Nem!  Ott a sír virágokkal, 

Családja, könyekkel,  bánattal ....

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39