Csillagokban, könnyeimben

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Felnézve a csillagok szemébe... 
gyógyírt kenek szerelmem sebére -
ott lobogsz az ég tüzes alkonyán,
fénnyel szórod éjente félszobám.
 
Betöröd vad lovát a hajnalnak...
arcomon üdébb színnel baktathat -
rám-csókolod a nappalt biztatón,
majd dúdolod esténként altatóm.
 
Őrzöl engem hangtalan mesékkel...
kívánom, hogy hűséggel mesélj el -
(néma szád mélybelehel, lelkemig)
érzem, hogy a mosolyom elcsenik.
 
Könnylével szökdösnek a kacajok...
nedvükben oly sok emlék kavarog -
ölbe hullnak az okosabb cseppek,
maradjál kedvesem bennük veszteg.

(átdolgozás: 2016. április)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39