Csont és hajcsomó

Visszafojtott lélegzetté
azáltal lettem, hogy
közelebb álltál és
élesebben láttam:
elérhetetlen vagy.

Hűs tenyereid zárójelében
válhatott csak életszínűvé
az arcom, de már kizárólag
akkor vagy velem,
hogyha alszom.

Némán formált szavakat ajkam.
Karjaimat mellkasom köré
fontam, hogy ne essek
szét, s arra vágytam,
hogy a hangodat halljam.

Csont és hajcsomó maradsz,
emlékek és hang-falatok
az elmékben, ruhákba
zárt illat, puszta lég,
csak azt kívánom, hogy ma
este álmomban újra velem légy.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39