Deszkára fektet

Deszkára fektet, átszegez a múlt.
Azt sem tudom, hogy miért is érzem.
Ami a szívemen zengett régen,
elszakított bennem már minden húrt,

Zörög a nappal, és üres az éj,
amióta a szemed rám nem ragyog.
Már évek óta sötétben vagyok,
hát soha ne mondjad azt, hogy ne félj!

Nekem szívem szúrja vastüske át,
és nincsen fájdalmamra enyhülés,
mert többé nem múlik a szenvedés,
hogyha nem jön el, aki megbocsát,

Átvirrasztok már minden éjszakát,
és oly távoli még az ébredés.

2012. szeptember 11.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39