Ébredés II.

Aysa képe

Elringattál, szárnyára vett
az álom. Gyönyörtől gyötört
testem könnyű volt, s gyönyörű.
Szemérmem tépett köntösét
Bíborpalástként hordta büszke
vállam, szárnyait széttárta
szédült vágyam, mert álmomban
minden olyan egyszerű.

Ha felébredek, nem énekelnek
a madarak. A tintakék éjből
csillagpor pereg. Lepedőm
selymén gyöngyként gördülnek
alá a tengerízű könnyek.
Egyedül vagyok, s nem veled!

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6513

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39