Ébredését várva

Ha karjában ébred bennem az álmom,
nézem a szemét, a száját, a kezét,
szótlanság csendjét ámulva vigyázom,
hogy a simítás legyen arra pecsét,

ahogy némán szeretem. Megtalálnom
nem volt könnyű, soká követtem neszét:
most itt lélegzik könnyen, s vágyhatáron
kóborol képzetem rajta szerteszét.

Még szemembe zárom a képet: rebben
pillája, kócos feje párnámra ér.
Isten sem festhetné biztosan szebben!

Majd bőréhez bújik egy szelíd tenyér,
vagyunk az érintésizzásban ketten,
és összeköt minket egy hajszálgyökér.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39