Ébresztő, lélegezz!

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Megállt az idő egy szobában -
magába görnyedten révedez.
Reszkető lábakon, soványan...
Ácsorgó! Ne add fel, lélegezz!

(Odvában rozsdállik kakukkja,
felhúzó-láncára múlt ragadt -
lopkodna holnapot, ha tudna,
de napok szorulnak súly alatt.)

Indulni félszeg, hát ráhagyom;
javítom itt-ott, míg engedi -
már folyik a víz a hátamon, s
tornyosul lázálmom, egyheti.

Vigaszom hessinti, túl konok -
óránként tegnapért tik-takkol;
sötétben jövőmről suttogok...
míg időm a korral lefalcol.

(2017. január)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39