Egy elvetélt látomás

Jutalom képe

Nézd, Kedves! Milyen derűs ma a Hold!
Felé mormoltam hangtalan fohászt,
s Ő huncut kacsintással válaszolt:
- Híven őrzöm, csak légy nyugodt, e nászt!

Ringass ma! Oszd meg velem paplanod!
Melléd bújva rázom fel majd párnád.
Befogadom, sarjadzó ten-magod,
kisimítom élted meggyűrt vásznát.

Álomidő csend szárnyán érkezik,
Könnyűvé leszünk, mint egyetlen sóhaj.
Babona, tiltás nem vértezhet itt:
egésszé rezzen minden titkos óhaj.

Madárhanggal köszönt a pirkadat,
könnyfátylában mosdik még szemem,
ábrándom hűtlenül tova szalad,
korai bánat borítja egem.

Ereszemről most széles bú csorog:
meggyötört egy elvetélt látomás.
Fülembe önaltató dalt dúdolok,
várva, esdve, kívánva változást.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 17 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6598

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39