Egy régi dal

Braunel képe

 

 

Egy dal motoz agyam falán,
s elmélázok a dallamán.
Újjá varázsol napra nap.
De közben szívem megszakad.
 
Dúdolgatnám, de nem tudom.
Lemondó, sóvár sóhajom
azt kérdi, merre ment el ő;
a dallam, mely engesztelő.
 
Zsigereimben él a dal,
megszűnni soha nem akar.
Hiába a hazug világ,
s hiába űzik rút imák;
 
Tudom, majd egyszer szárnyra kél.
s olyan lesz az, mint az acél.
Szívekbe mar, s agyakba itt,
feledtetve a bút, a kínt;
 
"Előre, ország népe, harcra,"
Vállvetve nézünk minden arcra,
és megnyerjük majd a csatát;
"Ma diadal vár, hív hazád!"
 
 

 

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6468

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39