Egyedül

 

Vaslevelektől koronás fejed
álarc mögé szorította a bánat.
Dús pillád alól majdnem-könny ered,
s szomorúság zárja keskenyre szádat.

Az enyém vagy, s én nem vagyok tied.
Nekem a bú már régen nem barátom.
Önként taszítod börtönbe szíved,
míg én a jókedv széles útját járom.

Magadra hagylak. Búskomor leányka,
nőjön tovább köztünk a bánat árka,
emészd magad a maszk alatt. Talán

egy szép napon mosolyra nyílik ajkad,
akkor én is nevethetek majd rajtad.
Hisz nem vagy más: egy kép szobám falán.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39