Életem felénél...

Stargazer képe

Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
és nem lesz majd senki, ki mellettem marad,
de ha belegondolsz, az idő végtelen:
közhely, de a létünk csak múló pillanat.

Néha, alkonyatkor lehunyom a szemem,
hagyom, hogy sodorjon az emlékek árja.
Mint egy filmet nézem, mintha nem is velem
történt volna, mint aki kívülről látja
a szép és az utolsó, mocskos dolgokat,
élményeket, melyek lelkem ostorozták.
Sikert, kudarcot, mint kabáton foltokat
és nőket, kik életem bearanyozták.

Keserű és boldog szerelmeket látok,
rávésve arcomra mélyülő árkokat
s az utolsót, a mind közt legjobban fájót:
egyszerre katarzis és szörnyű kárhozat.
Barátokat, italt, olcsó nőket látok:
nem emelt az élet soha köré falat.
Lehet, nem téptem el nyakamon a láncot,
de a másokénál így is hosszabb maradt.

Nem, mondhatsz akármit, nem hiába éltem.
Enyémek voltak a csúnya-szép hajnalok.
Szerelmet sokkal többet kaptam mint kértem
és ma is fülemben zúgnak a vad dalok.
Most is úgy emelem a fény felé arcom,
mintha az életem örökké tartana
és ha majd egyszer véget ér hosszú harcom,
felejtsd el, hogy kiről szólt ez a ballada.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39