Élettöredék / születésnapra /

Rika képe

 

Megszülettem, nem akartak.
Fejre estem, felkapartak.
Szeretetét ki hogy mérte,
Jutalmazta a Sors érte.
Játékaim apám sarja,
Ügyességét reám hagyta.
Nyitott szemmel voltam pásztor,
Rá is fáztam bizony párszor.
Megtartani Szamos nem bírt,
Néha kapott rólam csak hírt.
Az iskolákat kijártam,
Barát elé hűen álltam.
Szerelembe tántorodva,
Két lányom ült a karomra.
Apjuk néha rájuk nézett,

Alighanem félrelépett.
Felnőtt diák s tanár voltam
Tanításban is tanultam.

Ötven évet megízlelve,
Nem voltam megelégedve.
Neveltem bár embert ezret,
Életemnek új értelmet
Kerestem és megtaláltam,
Unokámat mikor vártam.
Ráadásként jöttek versek.
Elakadva képet festek.
Külvilágot kizárhatok,
Mikor műveim közt vagyok.
Utókorra maradjanak…
Ha nem is tartanak nagynak.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39