Élet(t)tér-kép
Majd 20 éve már, hogy a kezembe vettem,
Mi mutatja majd mit és mi az, mit tettem.
Az életemhez szükséges kulcs, egy térkép.
Nem tudtam miért kell ez, de éreztem, érték.
Az utak kacskaringósak, kuszák rajta.
Sósivatagon át, mi talpamat marja.
Szúrós tarlón, mi bőrömet döfte mélyen,
Éhesen, szomjasan, napokon és éjen.
De szívembe költöztél drága nagy Király,
Vezettél Hozzád füves legelőkön át.
Csendes és hűs vizek mosták ki szemeim,
Mélyre nőtt rózsák érintették kezeim.
De azok nem bántottak, engem nem szúrtak,
Mert hiszek, és bizodalmam van az Úrban.
(2 votes)