Elmúlt? Vége?

Toribá képe

S zigetre leltem, nem is olyan régen.
I llatozó fái bódítottak el.
C sellengtem köztük szűzies fehéren,
T udtam, itt nekem is illatozni kell.
R oskadó ágaik gyümölcskosara,
A ranyló almák, mézízű barackok,
N egédes füge, vöröslő áfonya,
S zájamra égő csókokat tapasztott.
I ttam nedvüket, haraptam húsukat,
T ilalom nem gátolt ez Édenkertben.
G yönyört fakasztott bennem az új tudat,
L ágyan ringatja bölcsője a lelkem.
O h, de rút felhő szállott a kert fölé.
R onda kék palásttal fedte az eget
I rigyen állt oda a kapu elé,
A kár egy ellenőr, kérve a jegyet.
M aradtam hát sokszor kintrekedve,
U táltam is nagyon ezt a kék csibészt.
N a bumm, ritkábban járok majd e kertbe.
D alaim már úgyis rég elfeledve.
I ntek egy pá-t, és ALAKom ködbe vész!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Haász Irén

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39