Eltolom

Eltolom már messzire önmagamtól:
fölsebezné újra az arca szívem,
és nem adhat géz e sebemre gyógyírt.
Így van az ember.

Eltolom már messzire önmagamtól,
másra néznék, arcra, vagy új határra,
mégis ismét arca lebeg szememben,
bárhova nézek.

Eltolom már messzire önmagamtól.
Annyi mindent toltam el életemben!
Újra? Még egy? Tán nem is érdekes, hisz'
vége a létnek.

Eltolom már messzire önmagamtól.
Miért az emlék, hogyha a súlya semmi?
S két szememben mégis az arca, míg csak
nem fedik érmék.

2020. augusztus 30.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6644

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39