Ember-természet

(az aktualitás fogságában)

Mi munkál annak a lelkében
Kinek elfogy a kenyere?
Mit érez az, kinek megmondják:
„Dolgozni, holnap, ne gyere!”

Ma elmentem egész a hídig, néztem a kavargó
vizet.
A folyó ívben balra nyílik, partján avaros fű
zizeg.
Tölgyek előtt fűz, s lenge nyárfa, benyúló törzsén
gerle ül.
Fonódik a fák koronája,
csak az ember van
egyedül.

Mit mond a férfi, ha a munka
hűtlen elhagyja őt, pedig
dolgozna még, ám a helyére
legjobb barátját ültetik?

Az erdőben egy padra ültem, előttem tisztás,
őszi rét,
vártam, titokban úgy örültem, hogy meglátok egy
őzikét.
Róka szaladt, mókuska táncolt, vadkan röffentett
éleset,
borzongató, de rendezett volt,
csak az ember oly
szétesett.

Kedélyes mosollyal fogadja,
mondván: semmi baj, elvagyok.
Vagy az asztalon csattan ökle,
s káromkodik egy jó nagyot?

Mentem az utcán, nézelődtem, észrevettem a
házakat,
fantomok mentek énelőttem, hömpölygő ember-
áradat.
Talpam a járda aszfaltburkán kutatta ki, hogy
kőkemény
a szenvedés, aminek múltán
is született már
költemény.

Az ember felveszi a jussát
egy összegben és nincs licit,
ám úgy tesz, mintha nem is tudná.
De közben meghal egy picit.
 

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39