Emlékek

 

Nincsenek évek,
csak amorf pillanatok villannak fel
a belső vetítővásznon,
egymás után ragasztott cserepek,
foncsorhibás tükörszilánkok,
fényképkalodába zárt, szikkadt
tortaszeletek.

Nincsenek évek,
az adatok homályba veszett csapatai
kallódó, torz kirakóssá
kacagják össze magukat.
Vak koldusként tapogatom őket,
s keresem a moha-takarta,
vágyódó visszautat.

Nincsenek évek,
csak megmarkolt, szorosan ölelt,
csenevész mozzanatok,
felhajtókába szorult, árva másodpercek,
mik hiába hágnak egymásra,
terméketlenségük visszavonhatatlan.

Óh, add, Uram,
mikor majd a jelen is
egyetlen gombostűfejnyi ponttá
áll össze a tér-időben,
ráaszalódva a sok százezer
óra, nap, hét, hónap,
óh, add, hogy minél több emlék
az enyém maradjon belőlük!

Minél több enyém maradjon,
óh, add, Uram;
enyém maradhasson,
mi szép volt egykoron!

2012. november 17.

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39