Emlékezem.

EMLÉKEZEM.

(Édesanyám emlékére.)

 

Néha álmomban emlékszem az arcodra,

hogyan fektettél ágyba,  puha takaróra.

Mesékre már nem, csak hogy imádkoztál.

Olyankor suttogva mindig halkan  szóltál.

 

Tűz pattogott a nagy cserépkályhánkban,

én mégis fáztam a sokszor hideg ágyban.

Mindjárt meleg lesz, mondtad és levetted

háziköntösöd, takarómra, rám terítetted.

 

Mikor vadul magasra rúgtam a hintát,

nevetve mondtad; kis fiam,  ne csináld.

Tudod nem fájt ahogy sebemet kötözted,

és nem  értettem miért csillan  könnyed.

 

Megmelenget az is ha ma visszagondolok

arra, hogy a gőzölgő tálat asztalra rakod.

Sovány rántott leves és egy szelet kenyér.

De finom volt, száz boldogsággal felért.

 

Őszül a halántékom, mint régen a Tiéd.

Bennem arcod, szemed látom valamiért.

Pedig öregszem. Hatvanöt éves leszek ,

mégis mindenre élénkebben emlékezek.

 

Néha látom  amint befordulsz a sarkon,

vagy hogy kikönyökölsz a nyári gangon.

S míg az udvarra az asztalkendőt rázod,

összeszorítja újra  torkomat  a gyászod.

*

 
1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39