"Én szeretlek, de nem úgy..."

”Én szeretlek, de nem úgy"

 

"Szerelmünk vára már lángokban áll,"

virul bennünk a lassú halál,

porrá lesz szenvedélyünk.

 

Nem eszem tovább a félbehagyott,

nyáladat őrző tejszínhabot,

nincs már miről beszéljünk.

 

Nyaraid váltják hideg telek,

halvány az emlék: szerettelek,

az is lehet, hogy álom

 

bódulatában élek veled,

mint kézi vezérelt embered,

néha a te utad járom.

 

Tudod, most az se lelkesít fel,

ha felturbózzuk hamis hittel

vágynak vélt szárnyalásunk.

 

A tüzed varázsa eltemet,

és halottnak látom lelkemet.

Már csak távolról látszunk.

 

Én valaha úgy öleltelek,

mint facsemetét a hűs szelek,

ha a jégpáncél olvad.

 

Kettőnkről nem készül tervezet,

egy óvatlan percben elveszett

minden emlékem rólad.

 

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6417

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39