Erato

Múzsa

Életre ébredt álmomban a lányka:
plátói múzsám meglátogatott,
és tunikáját a sarokba vágva
hírmondónak egy rozzant kalapot
hagyott magán – tán ismerte a számot.
Szép volt a tánca, lassú és buja,
s míg siklott, pörgött, csengőn kacarászott,
én ültem csak, mint bűvölt bábuja.

„Térjünk a tárgyra!“– szólalt meg zihálva,
s én bólintottam: ez következett.
Vonzott a penna ismerős fogása,
tárult magától az elnyűtt füzet.
Várakozással néztem a szemébe,
hol tükröződött lángoló harag;
a füzetet a kezemből kitépte,
s nyögött az ágy a testsúlyunk alatt.

Kérdeztem volna – befogta a számat,
határozottan hátamra lökött.
A mosolyától furcsa érzés támadt
a szívemben és kisagyam mögött.
Mesélném még, de illannak az álmok,
s egy úriember jobb, ha nem fecseg.
Ám ha van múzsád, csak annyit kívánok:
ez minden éjjel essék meg veled!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6468

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39