Erdei szeppenke

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Mókust fogtam, aprócskát,
talán a nagy apródját.
Kissé bizony szeppenke,
könnyét nyelve esenge:

"Tegyél vissza, félek én,
hadd nőjek fák énekén.
Rigó dalol, csalogány -
lombok közt a palotám.

Szeretek ám ott lenni,
bár az étkem mákszemnyi -
kevés toboz, makk, dió...
látod, tudom azt, mi jó.

Puha szőröm, bojtfarkam,
ráértemben folt-varrtam -
simogasd hát két percet,
s írjál róla szép verset."

Jó van, huncut mókuska...
bajszot kérek bónuszba.
Kiegyezünk fél szálba'...
fuss, ágyban az éjpárna.

(2017. június)

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39