alak-art.hu

Érezted már, hogy kínoz a bánat,
beléd kúszik, mint disszonáns zene?
A belsődben lassan széjjelárad,
s minden sejted némán üvöltene?

Így élek én már két hosszú éve:
ez az érzés talán kódolva volt.
Mélyen izzott, úgy parázslott égve,
minden részemen késként áthatolt.

Mint csuklómon hideg pengék csókja,
ha rád nézek. Szám zavartan szólna,
de tudom, itt minden szó kevés.

Nézlek hát némán, egy hang sem rezdül,
bánat izzik a csenden keresztül,
s elborít lassan, mint a hóesés.