alak-art.hu

H egyeket mozdít el, mialatt
A lagút sötétlő katlanán
A rannyá festve a falakat
F ényrést hagy emlékvágy ajtaján.

É rzelmek bújnak meg lelkében,
R ianó fájdalmat eltakar...
F élelem mélyén ül medrében,
I rgalmat, szánalmat nem akar.

I genre vágyódik remélve:
G átakat áttörni is képes,
A zután csendesen helyére
Z uhan, a képzetíz még édes...

Á lmában bátor, sőt vakmerő,
N őktől Ő sosem fél, oly vagány,
S zertelen, érzéki nagymenő:
Z árat tör szívcellák oldalán...

E lolvad Tőle, bár tagadja,
R áhulló ködfátyol takarja
E lőle józan ész szavait:
T itokban szeret hát valakit...