Fa

Egy fa embert visz a hátán.
Úgy úszik vele.
Törzsestől, gyökerestől, lombkoronástól.
Annak, mintha közös lenne a törzse a fáéval,
félelmetes látvány.
Kimerevíti az időt,
ahogyan a mocskos áradatban elsuhannak.
Más fák is velük száguldanak,
egyikükön sincsen ember.
Azok néha összeötköznek, átfordulnak,
de ez a fa nem.
Talán tudja, ember utazik rajta,
leszállni képtelen.
Az ár már átvitte a híd alatt,
ága nem akadt bele,
nem csapódott a pillérnek, mint mások.
Egyensúlyozza nagy koronája,
földlabdás gyökérzete.
Nagyon régóta úszhatnak így együtt,
a földlabda félig szétmállott,
az ember teljesen átázott,
remegve simul a fához,
annak ágaiba kapaszkodva.
Átsodorja őket a víz
a határon.

2016. október 10.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39