Falusi éj

Kopogó járdán puhán lépeget
a hajlott lámpák botladozó fénye,
sötét utcán álmodik kék eget,
gazdag éjjelek nincstelen szegénye.

Hegyek mögött a vérvörös korong,
hullta előtt még végignéz a tájon,
volt gyermekén, a nappalon borong,
gyászolná tán, de nincs idő, hogy fájjon.

Szobája mélyén mindenki pihen,
A falu alszik, nap, mint nap ilyen
kipárnázott az öröm menedéke.

Az út a templom mellett elsiet,
és minden portán bezörög, ijedt
tapintattal, az éjszakai béke.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 37 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39