Fát vágok

Pincében vágom, nem erdőn.
Jó fa ez: szépen hasad.
Verseket szavalok merengőn,
idézve nagy költő társakat.

Tőkét én sosem döntöttem,
csak siránkoztam azon
folyton, hogy életünk, mögöttem,
hogyan siklott ki pár gazon.

A költőt leléptették megint.
Tisztessége a Háznak derogál.
A tengernagy bronzlováról beint,
mielőtt nem létező tengerére száll.

Szavakban dől a pénzvilág,
de a honi tőke csak dagad.
Saját zsebre dolgozó honatyát
nem köt már többé szavad.

Homlokomra a verejték ráfagy,
míg hátamon végigcsorog.
Elég lesz a tűzifából mára:
Eh! Megyek, és új munkába fogok.

2012. december 9.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39